HIDVÉGARDÓ HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA


Településtörénet

Főoldal
Köszöntő
Földrajzi jellemzők
Településtörténet
Települési adatok
Gazdaság
Cégkatalógus
Önkormányzat
Közérdekű
Oktatás
Egészségügy
Szolgáltatások
Látnivalók
Szálláshelyek
Rendezvények
Hírek
Vissza az alap oldalhoz


Név eredet

A település nevét elsőként 1283-ban említik írásos feljegyzések. Hidvégardó összetett szó, melynek "hidvég"- előtagja a Tornából Borsodba tartó út Bódva folyót átívelő hídját jelöli, "-ardó" utótagja pedig erdőóvó szóból rövidült, mely az itt élő emberek egyik ősi foglalkozására, az erdőgazdálkodásra utal.


Történeti leírás

A település a középkorban Szádvár tartozéka volt, melyet 1415-ben már a - középkorban jelentős szerepet játszó - Bebek család tartott a kezében. Plébániája a korai alapításúakhoz tartozik, s viszonylag korán, a 14. században már iskolával is bír. Az 1427-es összeírásban 43 jobbágyportát számlálnak, ami nagyobb helyiségre utal.
A 15. században egy ideig huszita kézen volt, majd visszakerült a Bebekekhez. 1566-ban foglalták el a császáriak Szádvárt, s ezzel az uradalom - Hidvégardóval együtt - visszakerült a koronához.
Szádvár 1686 körüli lerombolása táján az Eszterházy család tulajdona lett. A falu lakossága annyira megfogyott a török időszakban és az azt követő nemzet ellenállások idején, hogy 1720-ban már teljesen néptelen. Az 1730-as évek táján települhetett újra. 1736-ban katolikus plébániája alakult és templomát az Eszterházyak költségén 1777-ben restauráltatták.
1833-ban 811 lakosa, 121 háza és egy lisztmalma is volt. A 19. században nagyobb birtokosa a Gedeon és a Papp család volt. Mindkét család kúriával is rendelkezett, a 19. század végi, a 20. század eleji vármegye-monográfiák elsősorban a Gedeon-kastély díszes berendezését dicsérik. Vasútállomása - akkor még Bódvavendégi határában - 1896-ban létesült.



Vissza az oldal tetejére

© 2005-2016 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum