|
Hidvégardó
Északkelet-Magyarországon, BAZ
megyének Szlovákiával
határos részén, az államhatárral kettéosztott
Gömör-Tornai karszt kistájain
terül el a világörökség részét képező
Aggteleki Nemzeti Park és
az Országos Kéktúra Útvonal határán.
Északi része az Alsó-hegy,
középütt a Bódva-völgy,
déli határa a Tornai-dombság
területére esik.
Miskolctól észak felé
75 km-re, a 27-es
számú főút végétől alig 2
km-re található - közvetlenül a szlovák
határ mentén.
Megközelíthetőség
Hidvégardó a Miskolc-Ózd
viszonylatú 26-os útról
Sajószentpéternél jobbra
letérve a Sajószentpéter-Tornanádaska
viszonylatú 27-es számú
főútvonalon a határállomásig haladva,
majd onnan ismét jobbra letérve alig 2
km távolságra található.
A Sajószentpéter-Tornanádaska
viszonylatú útvonalon történelmi műemlékekben
gazdag településeken (Edelény, Szendrő,
Szalonna, Perkupa), illetve csodálatos
dombokkal, hegyekkel körülvett földrajzi
környezeten, jó minőségű úton haladhatnak
az utazók. A Szendrő-Tornanádaska-Hidvégardó
viszonylatú útszakasz 2008 évben került
felújításra.
A településre a Borsod Volán
autóbusz járatokat közlekedtet.
Vasútállomása nincs.
A legközelebbi vasútállomás Tornanádaskán
található.
A
település külterületén volt a szlovák-magyar
kishatár-átkelőhely, mely 2007 decemberében
megszűnt.
|
|
|
|
|
2007.
december 21-jétől Magyarország "schengeni-övezethez"
tartozik, schengeni tagállam. A schengeni egyezmény
eredményeként a Schengeni tagállamok közti határok
átlépésekor az állampolgároknak már nem kell
felmutatniuk útlevelüket vagy személyazonosító
igazolványukat. Így a Magyar - Szlovák szárazföldi
határmentén megszűnt a régi határátkelőhely
és az ellenőrzés,az átkelők egyszerűen továbbhajthatnak
az úton és a határt már nem csak az eddigi határátkelőhelyeken
léphetik át. A határellenőrzés megszűnése mindenkire
vonatkozik, azon személyekre is, akik nem EU
állampolgárok.
A település határának
leírása
Hidvégardó
határában található a Tornai dombsághoz
tartozó Szent János-kő a Sas völggyel,
a Nagykő és a Kocír-tető. Ezek
közül leghíresebb a Szent János-kő,
melyben három barlangrendszert ismerünk:
Komi-lyuk, Tündike-barlang
és a Medve-barlang. Ezek
az üreg jellegű barlangok képződményekben
szegények, mindössze a falakon itt-ott
találhatók apró borsóköves foltok. A Nagykő
is ismerté vált a csúcsáról elénk táruló
csodálatos Bódva-völgyi panorámáról,
s nem kevésbé az ifjúság számára kedvelt
téli sportolási lehetőségekről, így a
szánkózásról és síelésről egyaránt. |
|
|
Nagykő
|
A község éghajlata
mérsékelten hűvös és mérsékelten nedves,
ahol évente kevesebb mint 1850
órán át süt a Nap. Évente mintegy 650
mm csapadék várható. A településre A Bódva
völgyével párhuzamos szelek (Ny-K, K-Ny) vannak
leginkább hatással.
Vízrajz:
A település határában két élő vízfolyás
is található: a Bódva folyó
és a Sas-patak. Közvetlenül
a falutól északra fut a Bódva,
míg a Sas patak a település
délnyugati szélét érintve folyik be a Bódvába.
Az említetteken kívül még számos forrás
található a területen, melyek közül a település
déli határában lévő Kalangyos-forrás
és az északi részen található Tapolca-forrás
a legismertebbek.
Földtan:
Hidvégardó földtanilag az Aggtelek-Rudabányai-hegység
területén fekszik, mely takarós szerkezetű (a
különböző kőzetsorozatok egymás mellett és fölött
is előfordulnak). A hegység felszínét szárazföldi
külső erők formálták és ennek eredményeképpen
karsztjelenségekkel sűrűn tagolt tönkfelszínné
egyengetődött. A vidék talajai többnyire a jelenkor
termékei, a triász mészkövön redzinákat találunk,
míg a Bódva völgyére a nyers
öntéstalajok, a Tornai-dombságra
agyagbemosódásos barna erdőtalajok a jellemzők.
Élővilág.
Jellemző növényvilág: gyertyán, tölgy,
kislevelű hárs, magas kőris, mezei szil, vadcseresznye,
barkócaberkenye, molyhos tölgy, mézgás éger,
virágos kőris, galagonyafajok, vadrózsák stb.
E vidék ritka és értékes nyövényei: tornai vértő,
kockás liliom, tarka nyúlfarkfű, leánykökörcsin,
tarka imola, magyar repcsény, kaukázusi varjúháj,
sziklai perje, sárga kövirózsa, tavaszi hérics.
Az állatvilágban megtalálható: darázsölyv,
fekete harkály, levéllábú és feketelábú szitakötő,
laposhasú acsa, kecskebéka, kockás sikló, haris,
fekete és fehér gólya stb.
